Mindig a 'csak vicceltem' mögött van egy kis igazság, minden 'csak elgondolkoztam'-ban ott van egy kis kíváncsiság, minden 'nem tudom' mögött van egy kis tudás -és minden 'már nem érdekel' mögött van egy kis érzelem…
Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta...és akkor mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet...most újra vérzik...elérte amit akar...és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk csak kiabálnék és megmondanám, hogy... nem ez nem igaz...mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki? Hogy miért?...Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért."
Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..
Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus - válts mozijegyet.
ma nem akartam a nyakadba ugrani.
ma nem akartalak arcon vágni. ma nézni sem akartalak. csak épp úgy dobogott a szívem, mint rég.. túl sokáig voltál, túl fontos. remélem csak erről van szó. nincs többé mi, csak te meg én. voltunk valaha mi?
"Olykor imádkozom az Úrhoz, hogy halált hozzon! Vagy adjon vissza Téged, hogy ölelni tudjalak, Úgy, mint régen, vagy az emlékeket.
eddig azt hittem kezdhetek teljesen tiszta lappal.
de ez nincs így. lehet új könyvet írni, de attól a főszereplő nem változik és új könyv ide vagy oda, nem semmisül meg az előző. a régi könyvekkel kell együtt élnem, bízva abban, hogy minden új lap, új lehetőség. változhatok. lehet minden jobb.
"Talán semmi nincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízhatunk, akinek kedves arca elûzi lelkünk bánatát ..."
(Hamingway)
"Nem az az igazi fájdalom melytől könnyes a szem , hanem melyet egy életen át , mosolyogva hordoznod kell."
“Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!”
“Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon, és én is Egyetlen leszek a te számodra. Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerű: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
“Megfogom kezedet, s megígérem neked Hogy az élet útján végig elkísérlek Boldogok leszünk majd Mert hisz én is szeretlek Amíg szívem dobogni fog Hozzád mindig hű leszek.”
“Ma még a szívetek egymásért dobog Rajtatok múlik, meddig lesztek ily boldogok, Ha az életetekben nehézségek lesznek, Emlékezzetek vissza, milyen szép a kezdet. Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval Csak te csak én örökké és holtomiglan, Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni, Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.”
“Az egész oly kevés mit neked adhatok Talán vedd a szívem, bár már a tiéd tudhatod Semmit sem kérek cserébe tőled én Talán csak? Nevess rám életem minden reggelén!”
Olyan ember vagyok, aki sosem tudna elhagyni senkit, sosem tudna elszakadni senkitől, nem tudna elmenni mindent hátrahagyva!
Megígérem: Ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna.
Ne gondold, hogy a szeretet örök. Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa. Reggel még pompában áll - estére eltűnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja. Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb. Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik. Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul. A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny.
..attól félek, hogyha elfelejtem és mégsem leszek boldog, nem tudom mire fogni a boldogtalanságomat..A varázslat elszállt és csak az emlékek árnyéka maradt meg
Olyan ember vagyok, akit mindenki elhagy, mindenki eltaszít magától, akivel senki sem törődik.
Olyan ember vagyok. . .aki, senkinek sem fontos!
"Nem voltál - ahhoz, hogy légy kicsit őrült - soha ilyen közel. Mégis mindig, távolról, józanul nézted, hogy nem érlek el. Voltam máskor is így... Egy mondat volna a híd. Mégsem jön, vagy útközben átalakul, és sosem segít. Ha lenne holnap jól tudnám, mit mondjak még az ajtódnál, hogy visszatarts, ne engedj el. Ha lenne holnap jól tudnám, de félek úgyis eldőlt már, hogy visszatarts,vagy engedj el." „El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövőd.”
"Mikor a szív megtört, az álmok meghasadtak, a remények összeomlottak. Akkor kezdődött minden. Megtörtént a soha, véget ért az örökké. A szavak még mindig a fülemben visszhangoznak."
"Olykor imádkozom az Úrhoz, hogy halált hozzon! Vagy adjon vissza Téged, hogy ölelni tudjalak, Úgy, mint régen, vagy az emlékek t
Én esküszöm hagyom, de ez így nem mehet!
Ne keress kérlek, csak ha úgy érzed szeretsz!"
"Szeretni úgy is lehet, hogy nem mutatod meg
Szeretni úgy is lehet, hogy lábad megremeg.Szeretni úgy is lehet, hogy csókolni nem meredSzeretni úgy is lehet, hogy könnyed megered."